Ki ne kívánna magának kedves, empatikus, kiegyensúlyozott, példamutató, jó humorú, okos, lelkes, segítőkész főnököt? Vagy azt gondolod, ilyen nem létezhet? Ha skáláznád az eddigi és jelenlegi főnökeidet, akkor 1-10 között kinek hányast adnál? Érdekes lenne néhány konkrét példát megnézni: aki a 10-eshez közeli értéket kapott (10-est el sem tudok képzelni), ott vajon mennyire volt ez személyiségfüggő és mennyire jött az adott cég kultúrájából, brand-jéből? Illetve mennyire vált be a módszer, mennyire ment át az ő személyiségének varázsa, mennyire lett sikeres az adott cég? Vagy aki nagyon alacsony pontszámot kapott az értékelésedben, ott mik lehettek a fő gondok, mit csinált ő rosszul? Milyen tanulságokat jelent ez most, ennyi idő eltelte után a TE számodra? Mit tanultál tőle, az ő hibáiból?

Jó, én sem vagyok naív és nem mondom, hogy ezek az elvárások minden helyzetben reálisak lennének. Vannak szituációk, amikor isten ments, hogy egy vezető kedvesen és megértően reagáljon (ha például valaki szántszándékkal tesz kárt a cégének), vagy a humorát csillogtassa (ha mondjuk valakit valami személyes trauma ért), sőt, az sem várható el 100%-ig, hogy valaki mindig tökéletes példát mutasson az élet minden területén. Néha egyébként épp az esendőség, a kudarc és annak belátása, feldolgozása a legjobb példa.

Viszont felhívnám a figyelmet arra, hogy az nem vezet jóra, ha kiépítünk magunkban például egy jó kis masszív hiedelemrendszert („Mindig ilyen idióta főnököket fogok ki!” vagy: „Már megint én húzom az igát, hiába dolgozom többet mint a többség, mégsem értékelik a munkámat.” vagy: „Én akkor sem leszek képes a főnök kedvéért …-t csinálni, … így viselkedni, ha neki ez nem jó, akkor tehet egy szívességet…”) stb. Ha nap-mint-nap turbózzuk, erősítjük magunkban ezeket és a végén úgy állunk hozzá, hogy reménytelen főnökünk van, kár is próbálkozni nála valami emberi kommunikációval, akkor a végén tényleg az lesz, amit nyomattunk magunkban. Áldozat szerepbe kerülünk, aztán inkább nézzük folyamatosan az álláshirdetéseket és lébecolunk a munkaidőben. Igaz, a főnök is ráerősít egy idő után, de akkor már nem is csodálkozhatunk, ha ő arra panaszkodik, hogy motiválatlanok az emberei és nem lojálisak a céggel, ővele.

Hogyan is kerülhetnénk mindezt el? Hogyan kellene okosan bánnunk a főnökünkkel? Hogyan nevelhetnénk belőle jó vezetőt?

Néhány egészen konkrét ötletet adnék ehhez:

1. Légy vele megértő!
Ne csak tőle várjuk el, hogy legyen empatikus felénk, de fogadjuk el mi is, hogy neki sem egyszerű az élet és az a sok feladat, felelősség, ami rá hárul. Próbáljunk meg hozzáállni így. Mutatkozzunk segítőkésznek, bátorítsuk, hogy adjon át a feladataiból (ha úgy érezzük, nehezen delegál, mindent ő maga akar megoldani), biztassuk, pihenjen többet, éreztessük vele, hogy megbízhat bennünk (és lehetőleg ne adjunk okot a csalódásra).

2. Kommunikálj!
Ha úgy érzed, nincs köztetek elég kommunikáció és sok dolgot magadba kell fojtanod, nem lehetsz őszinte, akkor ezt jelezd felé. Hidd el, hosszú távon kifizetődik!
Mondd el, több visszajelzésre lenne igényed és azt is próbáld meg felé közvetíteni, hogy talán neki is könnyebb lenne a munka, ha titeket, téged gyakrabban meghallgatna, kikérné a beosztottak véleményét.

3. Vigyázz, hogyan fogalmazol!
Ne ítélkezz róla sem és másokról sem, és ne akarj helyette dönteni! Ha rossz érzésed van, akkor az érzéseidről beszélj, ne annak következményeiről, ha valami tényszerű dolgot akarsz vele ismertetni, akkor ne indulatból vágd a fejéhez, vagy ne hátulról gyere felé utalgatásokkal, vagy az elképzelt következményekkel. Ha úgy érzed, keverednek a feladatkörök, nem egyértelműek a leosztások, akkor erre világíts rá. Ha nagyon nehéz, kényes dolgot szeretnél jól, pontosan megmondani neki, akkor nyugodtan próbáld el előtte otthon, Vagy írd le a lényegét magadnak. Sőt, lehet, jobban teszed, ha nem szóban, hanem írásban adod át. Annak lehet, nagyobb lesz a súlya, megmarad, később is hivatkozhatsz rá.

4. Légy proaktív és bátor!
Ha úgy érzed, valami fontos dolog elsikkad, valamit nem vesz figyelembe, nem foglalkozik valamivel, akkor hívd fel erre a figyelmét, kérdezz rá, nem gondolt-e esetleg arra, hogy… Mondd neki, téged nagyon foglalkoztat valami, szóljon nyugodtan, ha úgy érzi, nincs igazad, de arra gondoltál, hogy…, hátha jó hatással lenne a cég működésére, ha …

5. Segítsd őt abban, hogyan motiválhatna téged, titeket!
Sokszor fel sem merül egy-egy vezetőben, hogy a motiváció lehet személyre szabott és egyáltalán, milyen sok formája létezhet. Az anyagi eszközökkel való motiválás mellett legalább annyira ösztönző lehet az, hogy milyen körülmények között kell dolgoznunk, hogy lehet rugalmasabb a munkaidőnk, hogy tanulhatunk, fejlődhetünk, van előrejutási lehetőségünk, utazhatunk, kipróbálhatjuk magunkat más feladatkörökben stb.

6. Legyél csapatjátékos!
Akárhogy is vesszük, minden szervezet, minden cég csapatmunka eredménye. Ha valaki ehhez nem alkalmazkodik, nem követi a formális és informális szabályokat, nem kommunikál a megfelelő módon, akkor ki fog lógni a sorból, nem fog tudni olyan hatékonyan dolgozni, mint ha alkalmazkodna. Nincs az a vezető, aki ezt ne ismerné fel és ne értékelné. Fogadjátok el ti is őt csapatkapitánynak, ha pedig nem mindig tölti be ezt a szerepet, akkor jelezzétek vissza, hiányoltok valamit. Ha ezt csapatként teszitek, biztos nagyobb lesz a hatása, mint ha egy-egy ember mondja.

Csak bátran!

Ha pedig TE vezető (is) vagy, akkor most te is kaptál egy listát, amin elgondolkodhatsz. Átgondolhatod, mennyire tartasz igényt a fentiekre, mennyire vagy nyitott (úgy általában is!, de legfőképpen) az embereid felé, vagy mennyire vagy nyitott arra, hogy meghallgasd a véleményüket, szánsz-e arra időt, hogy kommunikálj velük, mennyire és milyen módon adsz te magad visszajelzéseket (jókat is!!).

Ha nincs jobb ötleted, átküldheted nekik ezt a cikket és kérd ki róla a véleményüket, úgy őszintén! Mondd nekik, bármi eszükbe jut erről, mondják nyugodtan, hálás leszel minden véleményért.

Az odafigyelés meghálálja magát!