Többször is írtunk már a reziliencia (vagyis lelki ellenállóképesség, lelki immunitás) témájáról. Mire, ha nem erre van most mindenkinek leginkább szüksége ebben a nehéz helyzetben?! Persze nem létezik recept, ami mindenkinek segít, minden ember más élethelyzetben van most, más-más személyiséggel rendelkezünk, és alapból másképp reagálunk a krízishelyzetekben. Tudjuk, hogy mindezt figyelembe kell venni, ha segíteni szeretnénk. Mi pedig most segíteni szeretnénk!

Ezért is gondoltuk, hogy a facebook oldalunkon végigvezetjük az oldal követőit azokon a kérdéseken, amelyeket fontosnak tartunk most a reziliencia 7 faktora szempontjából (sok más megfogalmazás létezik, nálunk ez a fajta rendszerezés vált be). Ez egy amolyan célirányos, rövid, de tartalmas folyamat volt, on-line, ahogy most minden, vagy majdnem minden történik.

Sokan követték a napi programunkat, sokan vissza is jeleztek, hogy csinálják, olvassák, jó gondolatokat, jó ötleteket kaptak tőle. De gondolni kell azokra is, akik nem használják a facebook-ot és azokra, akik szeretnék egyben látni ezt az egészet.

Most itt összesítjük a teljes programot, egyben végigolvasható, saját tempóban végiggondolható.

Használati utasítás:

– Elolvashatjátok csak úgy, merő érdeklődésből. Közben azért érdemes figyelni magatokat, melyik felvetés, melyik gondolat, melyik kérdés érint meg, melyiknél érzitek megszólítva magatokat.

– Ha úgy érzitek, csapkodnak a hullámok, stresszeltek, nyomaszt a helyzet, féltek, nem tudjátok, hogy fogjátok kibírni ezt az egészet, akkor érdemes több időt rászánni és komolyan végiggondolni a kérdéseinket. Ha esetleg rá tudjátok szánni magatokat naplóírásra, egy saját terv készítésére, az nagyon sokat segíthet. Időtöltésnek is jó, hasznos.

– Ha valamilyen formában feldolgoztátok, van véleményetek, vannak kérdéseitek, lehetőséget nyújtunk arra, hogy ingyenesen megbeszéljük ezt. Mindenki kereshet minket ehhez a cikkhez kapcsolódóan április közepéig. Ha írtok az info@treevision email címre pár sort, jelentkezünk és időpontot egyeztetünk egy telefonos vagy skype-os beszélgetésre.

 

De hogy mi is az a reziliencia, és mik azok a reziliencia faktorok?

Előbb kezdjük ezzel röviden!

A pszichológia a reziliencia fogalmát – a fizikából véve – a „lelki ellenálló képesség” kifejezésére használja, mely egyfajta erőt, rugalmasságot jellemez, melynek segítségével egy súlyos krízis után hamar vissza tudjuk nyerni az optimális jól-lét-állapotunkat.

Az emberek kb. 1/3-a alapvetően jó rezilienciás készségekkel rendelkezik, azzal születik. Ők azok, akik egy válság alatt nem borulnak ki, hanem cselekvőképesek maradnak, sőt, a helyzet új energiákat szabadít fel bennük; meg tudnak birkózni az érzelmeikkel, legyenek azok bármilyen hevesek is, és relatíve hamar megtalálják új lelki békéjüket, egyensúlyukat.

A maradék 2/3-nak ez jóval nehezebben megy. De szerencsére van egy jó hírünk: a reziliencia fejleszthető, tanulható!

A reziliencia 7 faktora a következő:

1. Múltunk elfogadása, negatív hiedelmeink átírása
2. Hit, reális optimizmus
3. Problémamegoldó képesség
4. Belső erőforrásaink (biológiai, lelki, környezeti)
5. Fegyelem
6. Egyéniségünk megtartása
7. Társas kapcsolatok

Ha ezekben jók, erősek vagyunk, akkor általában jól működünk az életben, jól viseljük a kisebb-nagyobb megpróbáltatásokat is. Nézzük, mit jelentenek ezek, hogy működnek és milyen kérdésekkel tesztelhetjük magunkat, ha szeretnénk.

 

Első faktor: múltunk elfogadása, negatív hiedelmeink átírása.

Sokszor hajlamosak vagyunk túlértékelni a múlt nehézségeit és egyfajta hivatkozási alapként használjuk azokat, hagyjuk, hogy visszahúzzanak, akadályozzanak a céljaink elérésében.

Feladat:
Kérlek, légy most egy kicsit elemző és látnok is, lépj ki a jelen pillanatából és nézd életed filmjét!

Lásd meg kívülről, semlegesen a múltadat és próbálj meg ’belenézni’ a jövődbe!

Pár segítő kérdés ehhez:

– Mi a különbség a mai jelen és a jövőbeli múlt között? Mit gondolsz, hogyan látod majd a mai helyzetedet egy év múlva?
– Ha bele tudsz helyezkedni az egy év utáni önmagadba, akkor milyen tévhiteket érezhetsz majd a mostani hiedelmeidről (ezek azok a gondolatok, amelyeket felépítettünk magunknak néhány rossz tapasztalat alapján és általában valamilyen általánosítással kezdődnek, pl. nekem/én sosem…; ha ez így van, akkor én…; tudom, mindig az a vége, hogy…; minek is csinálnám, úgysem… stb.)? Egyáltalán el tudsz képzelni valamit, amiről már most sejtésed van, hogy azt rosszul csinálod?
– Ugye visszafelé könnyebb? Akkor, ha most nézel magadra, akkor milyen tévhited jut eszedbe? Megdőlni látszik már? Vagy még mindig ott van?
– Most megint visszatérve a jövőbe, mit várnál el magadtól egy év múlva, amit szerinted most kellene már elkezdened??

+ kérdés: Milyen negatív hiedelmed volt/van, amit most ez a koronavírus járvány átír? (Hogy nem érhet baj? Hogy nem a te felelősséged? Hogy tudsz vigyázni magadra? Hogy elfuthatsz előle? Hogy gyenge vagy? Hogy nincs segítség? ….) – ha van ilyen, akkor mi a stratégiád, hogy írod ezt át?

 

Második faktor: hit, reális optimizmus

A mi definíciónk és felfogásunk szerint a hit a pozitívan gondolkodó elme optimista absztrakciója. Hit abban a perspektívában, ami mozgató ereje saját fejlődésünknek, a sikerünk mozgatórugója, egyszersmind nélkülözhetetlen előfeltétele. Ez a fajta hit a tárgyiasult álmunk, nem pedig a vágyálmunk, amely megfogalmazásban ott rejlik a megvalósíthatatlanság.

Tudjuk, a hit sok erőt adhat, sőt, hegyeket képes megmozgatni. Hogy mire gondolunk? Van, akinél ez a reális optimizmust jelenti, hitet magában, a szeretteiben, az emberekben, a jóistenben, a világ rendjében; másoknál egy magasabb rendű, spirituális hitet, az Isten-hitet.

Személyes kérdésünk hozzád:

• Mit mond ez a gondolat számodra? Melyikre lehet most leginkább szükséged, hol van hiány benned?
• Mi kellene ahhoz, hogy több legyen? Próbáltad-e már? Kérted? Ha nem, akkor milyen lenne, ha esetleg most megpróbálnád?
• Emlékezz vissza egy krízis helyzetre, amit sikeresen megoldottál! Mi segített akkor?
• Próbáltál-e már leltárt készíteni arról, hogy korábban mennyi kihívást sikerült már leküzdened? Hányszor gondoltad, hogy ez most reménytelen? És mégis sikerült!
• Mi ebben a mostaniban a legnagyobb kihívás?

Készíts rá egy tervet, képzeld el, hogyan fogsz megküzdeni vele!

Ugye hiszel benne!? Ugye hiszel magadban!?

 

Harmadik faktor: problémamegoldó képesség

Azt szoktuk mondani normális esetben, hogy ha egy krízisből kilábaltál volna, vagy éppen benne vagy, akkor ne azon fáradozz, hogy hogyan tudod helyreállítani a  régi egyensúlyt, hanem vedd észre, hogy az új helyzetben új megoldásokra van szükséged. Ez most különösen igaz, hisz ez tényleg nagyon új helyzet és – lássuk be – nincsenek rá megoldásaink. Tapogatózunk. Szorongva várjuk, mi jön.

Einstein szerint problémákat nem lehet megoldani ugyanazzal a  módszerrel, amivel létrehoztuk azokat. Ezt most jó lenne tudatosítani azokkal is, akik nagyobb dolgokban döntenek, akik felelősek a jövőnket érintő döntésekért!

De mi most itt a saját életünkről gondolkodunk és a saját, eddig legvadabb rémálmainkban sem képzelt problémáink megoldását szeretnénk látni. Különösen nehéz ezt most úgy, hogy számolnunk kell nagyon nehéz helyzettel, de nem tudjuk, mennyire lesz nehéz, mikor jön és meddig tart. Szinte biztos, hogy érint majd valamennyiünket a járvány, ha nem személy szerint, akkor valamelyik szerettünkön, ismerősünkön, barátunkon keresztül. Nem is beszélve a körülményekről, az eddigi életünkről, munkánkról, környezetünkről.

Most tehát nagyon érvényes az üzenet, hogy: ne ragaszkodj a  régi (nem) bevált módszereidhez!

Kérdéseink ehhez kapcsolódóan:

• Ha most kapnál egy ígéretet, hogy túléled ezt a krízist nagyobb bajok nélkül, mit ajánlanál fel cserébe, mit csinálnál másképp a jövőben, mint ahogy eddig?
• Számodra mit jelent ez a mondat: Ne a probléma része legyél, hanem a megoldásé!?
• Ugye minden nap tanulsz ebből a helyzetből valamit? Ugye minden nap megoldasz egy-két jelentős problémát? Ugye minden nap ad valami pozitív megélést, valami új tapasztalatot is?!
• Ugye este megdicséred magad, hogy ezt a napot is milyen jól megoldottad? Ha eddig nem tetted, próbáld meg!

Ugye érzitek, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint gondoltuk volna, mint amit eddig bizonyítanunk kellett!? Ha bátran nyitunk a kreatív önmagunk felé, olyan dolgok is felmerülnek majd bennünk, amelyek korábban nem. Érdemes figyelni az intuícióinkra, bátran meríthetünk belőlük!

Mindig vannak lehetőségek! Mindig több a lehetőség, mint először hisszük!

 

A negyedik faktor a belső erőforrásaink

Itt gondolhattok biológiai, lelki, környezeti és egyéb jellegű erőforrásokra!

Ha belegondoltok abba, micsoda csoda már az is, hogy élünk, akkor talán kicsit máris másképp láthatjátok magatokat, ezt az egész helyzetet. Gondoljatok arra, mennyi véletlenen múlott, hogy az őseink fennmaradtak, hogy hányszor történhetett volna baja bármelyik felmenőnknek (ők túléltek pestiseket, tűzvészeket, háborúkat, meneküléseket, betegségeket és még ki tudja, mi mindent) – és akkor mi most nem lehetnénk itt. De itt vagyunk, és ez határozottan utal arra, hogy életképesek vagyunk!

Ha most esetleg gyengének is érzed magad, mégis próbálj meg arra fókuszálni, mik a TE személyes erősségeid, honnan töltekezhetsz, honnan kaphatsz plusz energiát, amire most szükséged van!

Ha valamelyik kedves családtagodat, barátodat, munkatársadat kérdeznénk, mondja el, melyek a te legfőbb erősségeid, miben vagy jó, miért vagy szerethető, miért becsül téged, miért néz fel rád, akkor miket mondana?

Reméljük, jól ismered magad és pontosan tudod, mi az, amire ilyenkor szükséged van, mi az, ki az, ami megerősít, amiből erőt tudsz meríteni? Ha megvan, akkor szentelj neki több időt ezekben a hetekben, napokban: foglalkozz vele többet, add át magad neki, engedd meg magadnak! Ha személyhez köthető, akkor beszélj vele többet, írj neki. Ha már nincs melletted, akkor írj neki képzeletbeli levelet, üzenj neki! Mit kérdeznél tőle? Mire kérnéd, miben segítsen neked? Kérd, próbáld meg, hogy kéred, ha ez fizikailag már nem is lehetséges! Találd meg a módját!

A természet csodákra képes, különösen ilyenkor, tavasszal. Még ha korlátozva vagyunk is a mozgásunkban, szerencsére nem teljesen, ezért élnünk kell ezzel az erőforrással, nagyon jó hatással lehet ránk!

De semmit ne érezzünk most kötelezőnek! Most van az az időszak, amikor tényleg bármit megérdemlünk, nem kellene görcsölnünk fölöslegesen. Persze vannak kötelezettségek (tanulni kell a gyerekkel, dolgozni kell, gondoskodnunk kell emberekről), de magunkra is gondolhatunk, nem számít önzésnek! Most különösen nem!

Kérdés ehhez a faktorhoz:

• Mi volt eddig az elsődleges belső erőforrásod, mi húzott ki a bajból, mibe tudtál kapaszkodni, honnan gyűjtöttél erőt, energiát, ha arra volt szükséged? Vannak-e itt tartalékaid, vagy kell keresni valami újat?
  Mi lehet az?
• Van-e olyan vágyad, álmod, amit eddig idő hiányában nem tudtál megvalósítani, elkezdeni?
  Most esetleg?

 

Ötödik faktor: a (türelmes) fegyelem

 

Az ötödik reziliencia faktor a fegyelem. Ha ezt a jelenlegi viszonyokra akarjuk rászabni, akkor minden bizonnyal a türelmes fegyelem a legjobb kifejezés!

Most kezdenénk egy kérdéssel:

Ha 1-től 10-ig osztályoznád magad, hogy általában mennyire vagy fegyelmezett, akkor hányast adnál magadnak?

És hogy látod, elég ez most? Elég lesz?

Egyáltalán, mi jut eszedbe a fegyelemről?

A munka, a tanulás, az önirányító képesség, az indulatok kordában tartása, az érzelmek kimutatása, a szorgalom, a megbízhatóság? Vagy?

Számodra ez a fogalom – fegyelem – riasztó, vagy épp ellenkezőleg, biztonságérzetet ad?

Ha tartasz tőle, hogy nem leszel elég fegyelmezett, akkor esetleg miben kellene változtatnod, mi az, mit másképp kellene?

A fegyelmezettség most sokféleképpen lehet különösen hangsúlyos:

• elsősorban a higiénés szigor miatt fontos kivétel nélkül mindenki részéről;
• másodsorban azért, mert hozzá kell szoknunk a bezártsághoz, a mozgáskorlátozottsághoz;
• többet vagyunk együtt a családunkkal, mint korábban és ez óhatatlan, hogy feszültségekhez vezethet;
• bizonyos szakmákban pedig azért, mert sokkal nagyobb kockázatnak vannak kitéve az ott dolgozók és ez óriási lelki, pszichés teher.

Egy krízis általában nem ad felmentést céljaink megvalósítása alól. Most sem dobhatjuk a lovak közé a gyeplőt, nem bízhatjuk a véletlenre a családunk, saját magunk és más emberek sorsát. Nem feledkezhetünk meg róla, hogy kiszolgáltatottak vagyunk egymásnak, illetve jó, ha tudjuk, hogy mintát is nyújthatunk sokak számára.

Ebben a nehéz helyzetben sem állhatunk el terveinktől, kötelességeinktől, viszont alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez. Talán most még fontosabb, hogy tudjunk rugalmasak lenni! Talán más úton is elérhetjük céljainkat, alakíthatjuk azokat, sőt, elnapolhatjuk későbbre. Sőt, az is lehet, hogy most teljesen átformálódnak azok a célok. Tudnunk kell elengedni is dolgokat!

A jelen helyzetben életbevágó, hogy kézben tudjuk tartani az indulatainkat! Az indulatok csak fogyasztják az energiát, további félelmet, szorongást idéznek elő másokban, amivel csak tovább romlik a lelkiállapotunk. Valamennyi érintetté.

Mielőtt másokat hibáztatnánk, inkább gondoljuk át, magunkon mit kellene állítani, mit kellene másképp csinálni, hogy mindenkinek jobb legyen!

Ez a mostani bezártság, nekünk, akik eddigi életünkben reggeltől estig nyargaltunk, kiegészülve az ingerszegényebb életmóddal, illetve egyéb feladatokkal (pl. a gyerekkel való tanulással), lehet, hogy izgalmas néhány napig, de egy idő után túl nagy teherré válhat. Jó, ha tudjuk értékelni azokat a vele járó lehetőségeket, amelyekre mindig vágytunk: jut idő az évek óta halogatott dolgokra, könyvekre, filmekre.

Ne azt várjuk, hogy mikor lesz már ennek vége, mert akkor a várakozással és a semmittevéssel pokollá tesszük azt az időt/utat, amit addig kell megtennünk, mire beköszönt a kánaán. Vagyis a normális, biztonságos élet. Ugye, hogy milyen nagy dolog az?!

Abban mindenki egyetért, hogy ez az időszak sok dolgot átír a korábbi életünkből, hogy ebből most más emberként fogunk kikerülni. De rajtunk is múlik, hogy az az emberi minőség magasabb, vagy alacsonyabb lesz, mint a mostani énünk.

Kérdés:

• Milyen érzés volt mindezt így végiggondolni, mit vettél észre magadon? Mit mond a szíved, hol van dolgod, mire kellene jobban ügyelned?
• Van valami jól bevált módszered, hogy amikor túlságosan stresszelsz, amikor elönt az indulat, vagy a félelem, amikor nem tudsz uralkodni magadon, akkor általában mi a megoldás? Gondolkozz ezen, hisz mindenkinek vannak saját – bevált, gyakorolt – módszerei. Hiába is akarna bárki rád erőltetni valami tuti módszert, ezekre személyre szabottan kell rátalálni. Van, akinek elegendő, ha ilyenkor figyel a légzésére, néhány perc alatt lenyugszik. Sokan megtanultak meditálni, ezt alkalmazzák. Másnak az a megoldás ilyenkor, ha fizikailag helyet változtat, elmegy sétálni, sportolni, kerüli a társaságát bizonyos személyeknek, mielőtt nagyobb baj lenne. Sajnos sokan fordulnak ilyenkor tudatmódosító szerekhez is, ami nem megoldás, hosszú távon csak mélyíti a problémákat. Van, aki megtanulta, vagy ösztönösen alkalmazza az asszertív kommunikáció alapszabályait ilyenkor és tudja, az a legfontosabb, hogy ne bántsa meg a másikat indulatból, hanem figyeljen arra, hogy elsősorban a saját érzelmeit fogalmazza meg, felkeltve ezzel a másik empátiáját és elkezdve egy kompromisszumos, win-win megoldásra törekvő utat.
• Ki szoktad mondani az érzelmeidet? Ha nem, akkor megpróbálhatnád, milyen az, beszélni róluk. Ez is lehet megoldás! Pláne, ha ezzel elősegíted azt, hogy a körülötted lévők megértsenek, empatikusabban tudjanak hozzád viszonyulni. Mert akkor ez előbb-utóbb kölcsönössé válik.

 

A hatodik reziliencia faktor az egyéniségünk megtartását jelenti

Mindenkinek van egy egyénisége, vannak erősségei, van, amiben nagyon jó, amiért szeretik őt, amiért felnéznek rá mások, amire büszke lehet. Az a jó, ha ez belülről jön, őszinte, nem az elvárások mentén kialakult tulajdonság, nem a megfelelni vágyásból született, nem megjátszott.

Akkor vagyunk integráns személyiségek, ha minden szerepünkben és minden helyzetben ugyanazoknak az értékeknek a mentén, őszintén, mégis ösztönösen működünk. Ha tudjuk érvényesíteni a személyiségünkből fakadó érzelmeket, szándékokat, ha ezek köszönnek vissza a tevékenységeinkben is. Mondhatjuk úgy is, ha hitelesen tudjuk élni az életünket.

Vegyük észre, hogy ez nem iskolai végzettség, nem doktori fokozat, nem elért sikerek, felhalmozott vagyon függvénye elsősorban! Ez egy belső nyugalomban, egy kisugárzásban, a személy önbecsülésének egészséges meglétében nyilvánul meg.

Hogyan is keressük, hogyan is találhatjuk ezt most meg magunkban?

• Mi az a fő érték, amit vallasz, amely szerint élsz és most veszélyben látod? Milyen értéket tudsz, tudnál most még jobban közvetíteni, mit kellene erősítened?
• Ha átgondolod az erősségeidet (biztos, hogy számos jó tulajdonságod van!), ezekből vajon mivel tudnál hozzájárulni a jelenlegi helyzet javításához? Akár a magad szemszögéből, akár mások, a szeretteid, vagy a közösséged felől nézve?
• Hogy érzed, mi veszélyezteti most leginkább az integritásodat, a hitelességedet? Mit tudsz tenni a veszélyhelyzet elkerülése érdekében?
• Képzeld el, hogy eltelt egy év, szépen alakultak a dolgaid és visszaemlékszel erre a 2020-as tavaszi időszakra. Már csak rossz emlék… Hogy értékeled, mi volt az, ami végig segített tartani magad, ami erőt adott, amit jól csináltál, amire büszke vagy?

Most még egy kicsit szigorúbb formában is belekérdezünk ebbe a témába. Kapaszkodj!

Megengedhetjük e  magunknak, hogy egy vészteljes, krízises időszakban akár csak átmenetileg is, kompromisszumot kössünk legjobb meggyőződésünk ellenére és ha igen mi lehet ilyen erős érv?

Milyen kapcsolatot látsz a megalkuvás és a rugalmas ellenállás között? Emlékszel-e olyan helyzetre az életedben, amikor megalkudtál valamivel, vagy valamiben? Idézd fel azt az emlékedet. Emlékezz most olyasmire, olyan helyzetre, amikor már nem volt hová hátrálni, mert az már az a fal volt, ahol komolyan sérült volna az önérzeted, emberi méltóságod? Az volt az a helyzet, amikor szembefordultál a  megalkuvó önmagaddal, és idézd fel, hogy amikor ezt az akadályt leküzdötted, akkor az milyen érzés volt?

Tudsz-e nevetni, veszed-e a humort akár morbid körülmények között, vagy átadod magad a minden mindegy hangulatának? Emlékszel ilyen szituációra? Melyiket bánod most jobban? Melyik volt a te igazi éned?

Egyet tudsz-e érteni azzal, hogy akinek van humorérzéke, az mindent megért, akinek pedig nincs, az pedig mindenre képes…?

 

A hetedik reziliencia faktor a társas kapcsolataink, a közösségi élet

Az ember társas lény. A másokhoz tartozás alapvető szükségletünk.

Ha nem is vesszük észre, ha néha küzdünk is ellene, akkor is a szeretet iránti vágyunk irányítja leginkább viselkedésünket.

A jelenlegi speciális helyzetben ezt különös módon tapasztalhatjuk meg:

• egyfelől meg vagyunk fosztva a találkozásoktól;
• másfelől a családtagjainkkal össze vagyunk zárva, a megszokottnál sokkal több időt töltünk együtt.

Speciális helyzetben vannak azok, akik az egészségügyben, a kereskedelemben, szállítmányozásban  dolgoznak és rengeteg emberrel kerülnek most is kapcsolatba. Ráadásul ők mindenkinél kiszolgáltatottabb, kockázatosabb helyzetben vannak. Ők a ma hősei!

Mindegyik helyzet okozhat nehézségeket, felvet speciális problémákat.

Sokan élnek egyedül, sokan magányosak (akár egyedül élnek, akár nem). Ez a helyzet mindenkit kimozdít a komfort zónájából. Sokat segíthet, ha magunkba nézünk és őszintén értékeljük meglévő kapcsolatainkat. Ha szegényesek, akkor talán most bizonyos értelemben felhatalmazva érezhetjük magunkat arra, hogy megkeressünk régi ismerősöket, hogy becsatlakozzunk kommunikációs platformokba, virtuális közösségekbe.

Körülöttünk van a család, a barátok, a lakóközösség, a hasonló érdeklődésű emberek, vegyük észre és nyissunk feléjük! Rengeteg segítséget kaphatunk és adhatunk!

Jöjjenek a kérdéseink:

• Ki hiányzik most a legjobban? Mondtad már neki?
• Amikor korábban bajba jutottál, vagy úgy érezted, hogy a fájdalmadat legalább egy valakivel meg kellene osztanod, kihez fordultál, kire gondoltál? Ha nem volt ilyen személy körülötted, akkor felvetődött-e benned, hogy milyen jó lenne most egy igazi barát, egy megértő szülő, egy segítőkész testvér, esetleg egy hűséges pár?
• Ha nem volt eddig és még most sincs ilyen segítőd, támaszod, akkor mit tennél annak érdekében, hogy legyen? Gondolj arra, hogy sokan lehetnek hasonló szitációban! Fontos ehhez a bizalom, tudod, ez az, ami csak kölcsönös módon létezik. Ha a mostani nehéz időkben erre nagy szükséged lenne, mire lennél hajlandó ezért, milyen módszereket tudnál kigondolni? Mikor, ha nem most próbálkozhatnál meg valami új megoldással?
• Vannak-e csoportok, baráti körök, vagy családi kötelékeid, akikkel az együttlét ellehetetlenült? Mit tudtok mégis kitalálni, hogy megmaradjanak, netalán erősödjenek ezek a kötelékek?
• Most az izgalmas, véletlen találkozások is meghiúsulnak, nincs rájuk esély. Van-e mégis valami kreatív ötleted, miről szeretnél beszélgetni és kivel?
• Ha munkatársaid a fő társas közeged, de most szétesett a csapat, mit tudsz tenni annak érdekében, hogy megtartsd őket, hogy ne engedd szétesni a közösségeteket?

Tudjuk, hogy semmi nem tart örökké, bízzunk benne, hogy „egyszer még rendbe jönnek majd a dolgaink, lesznek még szép napjaink!”

De addig? Szomorkodnunk, búsulva várakozunk, vagy éppenséggel minden nap teszünk valamit annak érdekében, hogy enyhítsünk a magányosságunkon, a bezártságunkon, társtalanságunkon?

Kin múlik?

 

Végére értünk!

Nehéz volt?

Talán sikerült segítenünk valamit!

Sokszor hajlamosak vagyunk arra, hogy a körülményekre fogjunk dolgokat. Most extrém körülményekkel találtuk szembe magunkat, mégis azt szeretnénk üzenni, milyen sok dolog múlik rajtunk!

Reméljük, átment az üzenet!

 

Jelentkezzetek nálunk bátran a fent írott módon!

 

A Tree Vision csapata:

Kende Judit

Koskovics Éva

dr. Tábor István

email: info@treevision.org